hoszabb idézetek..(;
Olyanjóók..(;
Bocs. Tényleg. :D. Bocsáss meg, hogy tökéletlen vagyok, hibákkal, na de
nem lehet mindenki olyan perfekt mint te ;). Bocsáss meg, hogy nem süt
minden mondatomból az egoizmus, hogy már csak azért sem használom
gyakran az "adom" szót, hogy nem vakuzok bele a tükörbe csücsörítve,
hogy nem írok mindent w-vel, és hogy túlélem, ha nincs h minden szavam
végén. Bocsáss meg, de vannak rossz tulajdonságaim, bocsáss meg hogy nem
követem vakon az ideált. Én csak azoknak mondom, hogy szeretem őket,
akiket tényleg szeretek. Én csak azokkal osztom meg az érzéseimet,
akikben megbízok. Én ettől érzem magam valakinek...
Találj
egy fiút, aki gyönyörűnek hív dögös helyett.. aki visszahív,akkor is ha
nem ér rá.. aki a csillagok alatt akar veled feküdni és hallgatni a
szívdobbanásaidat.. aki dicsekedik veled a világnak, még akkor is, ha
előtte edzésen voltál.. aki büszkén fogja meg a kezed a barátai előtt
is.. aki szerint smink nélkül is szép vagy. valakit aki állandóan
emlékeztet rá: szerencsés, hogy TE vagy neki és mindig vigyázni fog rád.
valakit, aki odafordul a barátaihoz és azt mondja, ez Ő !
~
minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátsza, hogy a pasija, ha
szükség van rá. aki tanácsot ad, hogy ne égesse le magát még jobban, aki
elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme
van.és akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság,
de ezen az ötleten csak nevettek..mert több mint barátság♥
Nekem pepsi, neki coca. Nekem
cipő, neki csuka. Neki, ha felszed, nekem ha lead. Nekem a gyros, neki a
kebab. Neki jéggel, nekem jéger. Neki tonic, nekem nem kell. Neki, ha
józan, nekem ha részeg. Neki ha lassan, nekem ha szétszed. Nekem a haja,
neki a szemem, neki ha rám ül, nekem ha fekszem. Neki herba, nekem
csalán, nekem biztos, neki talán. Neki, ha kemény, nekem ha puha, nekem ő
mindig, neki én soha.:/
"
Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal.
Nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába
vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint
bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szeretek valakit és ez nekem
bőven elég. "
Most,
ebben a pillanatban valami megváltozott. Mondhatni minden. Kinyílt a
szemem és kiürült a szívem. Már tisztán látok mindent és mindenkit
körülöttem. Ahogy Téged is. Az égbolt már csak égbolt. A Hold csak egy
üres, fagyos bolygó. A szerelem
csak kémia, ami jó esetben kibírja 1-2 évig. Te pedig csak egy ember
vagy a 6 milliárdból. 2 szem, 2 fül, egy orr és egy üres, érzéketlen
lélek. Most, hogy beszéltem Veled, minden megváltozott. Nincs rózsaszín
köd, nem létezik olyan, hogy egymásnak teremtve. Csak a szürke, és
fájdalmas valóság van, Ha most egy szóval kellene jellemeznem ezt a
világot és benne Téged, annyit mondanék: vicc.
Amikor
a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül;
amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz,
és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor
nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor
szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog.
Vagyok, aki vagyok
De legalább nem pletykálok másról olyat amit még magam sem tudok ...
Legalább ne terjesz rólam olyat amit még magad sem tudsz rólam ..
Főleg ne olyan ember , aki szinte ismerni sem ismer engem..
Mindig a témátok vagyok , hát én ehez gratulálok ..
Azt kivánom találkozak veled és csak anyit mondjak: te szórakoztál velem ?
Te egy féreg vagy , akit még a föld alól se kérek ;)
Annyit
kértem hogy szeress, és hogy légy velem őszinte.Most nézd,nézd meg hova
jutottunk. Nem beszélünk egymással, ha találkozunk is véletlenül
valahol az utcán, csak tovább sétálunk mintha soha nem is ismertük volna
egymást.Esténként azongondolkozom,
mi lett volna ha..ha igazat mondtál volna nekem akkor. És nem
hallgattad volna el az igazságot. Talán semmi. Talán ugyan olyan mérges
lettem volna. Talán ugyan úgy elküldtelek volna az életemből.. Talán..
Kár,hogy már sosem tudjuk meg.
" Hamarosan eljön az a nap,
amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira; arra a vadító illatra,
amit ő árasztott; arra a szenvedélyes tekintetre, amitől annyira
elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra, hogy nem érdekel mi történik
vele, hogy
kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a
pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón és azt mondja, hogy
'szia édes, megjöttem'. És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de
azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle élni. Túl tudom magam tenni
rajta. Azt hiszem..."
"
Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az
csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra
váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az
érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük
tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e
örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk? "
"Ha
volna is bennem egy csepp önteltség, ha egyáltalán volt, annak is ma
befellegzett. Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel
ellentmondó
látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. Bocsáss meg. Ez azt jelenti,
hogy még én is félreértem a barátságot. Ma végképp meggyőztél, hogy én is épp
olyan buta liba vagyok, mint a többi. És hogy neked szabadság, nagy, állandó,
cselekvő szabadság kell, és nem akarsz lelki klinikát nyitni az ilyen nyavalyásoknak, mint én."
- Az
embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak,
azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi
kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem
szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De
neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én
ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha
éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden
csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik
nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig
megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél
velem. Mindig is a barátom leszel.
Ńem
ismersz! Nem tudod mire vagyok képes! Egyszerűen fogalmad sincs min
mentem keresztül, mit éltem át mit láttam és mit halottam! El nem tudod
képzelni hányszor sírtam át az éjszakákat és hányszor álltam talpra a
pofonok után! Hidd el, több vagyok mint amit magamból mutatok! Én is
tudok ütni, sőt erősebbet mint gondolnád! Én is tudok fájdalmat okozni
és tudok szemét lenni! Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és soha
nem adtam fel! Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg kivel kezdesz mert én nem
félek a tűztől! Én játszom vele!
Egy
ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés
azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád,
el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A
hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.
Ha
szeretsz valakit tiszta szívből akkor sohasem felejted el. Nem számít
mi történt, mennyi idő telt el szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél hogy
többé már nincs rá szükséged a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét mint
életed tavasza. S egyszer ha szembejön veled rád mosolyog és életedről
kérdez csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este mikor lefekszel
párnádra hajtod fejed elindul a kisfilm peregnek az emlékek és a
könnycseppek. Mindig is szeretni fogod történjen bármi..:|
hiányzol
.. napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. hiányzik,
amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem
köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó
kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira.. de
egyet tudok. hiányzol a monoton kis életemből. néha, azon gondolkozom
elmondom. de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. és
mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen
egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. nagyon..
tudod,
vártam rád. hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.
de már tudom, hiába kerestem hisz nem volt. a jelét mutattad, hogy
szeretsz, majd elmentél. de már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,
hisz nincsenek érzéseid. többet nem várok rád, hisz ha szerettél volna
már rég itt lennél és a karjaidban feküdnék. nincs több álom és
fantáziálás, a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rúg
bele az emlékedbe!!
rám írt. kedves volt. puszi jelet írt. azt mondta még mindig jófej
vagyok és aranyos . azt is mondta,hogy hiányzok. aztán kilépett miután
ezerszer elmondta, hogy aludjak jól, álmodjak vele és puszil.
beleszerettem. újra. boldog voltam mikor lefeküdtem, de aludni nem
tudtam. megint róla fantáziáltam. következő nap beléptem a facebook-ra. ő
újra kapcsolatban volt! én pedig újra "kicsit" összetörtem!
nem
akarok vele lenni,de az a baj,hogy nélküle sem. nem akarom,hogy
emlékezzen rám, de azt sem , hogy elfelejtsen. még egy pillanatot
szeretnék amíg az ajka újra az ajkaimhoz ér s utána elengedni egy
messzi, a szívemtől távoli de boldogsággal teli útra.
Nem
vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen
megbiztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen!
Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet
egyetlen pofon sem! Kitéptem a szivem, és oda adtam annak aki nem
érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne
értem! Megtanúltam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem
amit más soha nem lenne képes! Segitettem a legrosszabb ellenségemen, de
rajtam nem segitett senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán
újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis
itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily
kemény, igen is érdemes végigcsinálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése